Keresztúti
ének
Plugor
Sándor
rajzaival
|
Bevezető:
Szívünk, lelkünk most kitárjuk,
Utad, Jézus, veled járjuk.
Kérünk, mélyen belevéssed
Szíveinkbe szenvedésed. |
 |
1.
Áll a gyilkos nagy ítélet,
Rajtunk immár igaz véred.
Valahányszor szavam vétett:
Pilátusod lettem néked. |
 |
2.
Itt van már a kereszt fája,
Hurcolnod kell Golgotára.
Uram, én meg puhán, restül
Vonakodom a kereszttül. |
 |
3.
Botlik, roskad szegény tested,
Nem bírja a nagy keresztet.
Földre sujtód, jaj, én voltam,
Ki oly sokszor elbotoltam. |
 |
4.
Ó jaj, látod jönni szemben
Édesanyád, gyötrelemben.
Ó csak én is véle járnék
Krisztus után, mint az árnyék. |
 |
5.
Vinni terhed, segítségül
Itt van Simon Kirenébül.
Bárcsak én is, bűnös lélek,
Keresztemmel követnélek. |
 |
6.
Jámbor asszony siet hozzád,
Kendőjével törli orcád.
Vajon hát én, kőszívemmel,
Mennyi könnyet törültem fel? |
 |
7.
Földre roskadsz másodízben,
Értem tűrő, kegyes Isten.
Hát én hányszor tántorultam!
Bűneimbe visszahulltam. |
 |
8.
Sírva jöttök ki elébe,
Jeruzsálem asszonynépe.
Jaj, rám is szól, ami rátok:
Magatokat sirassátok! |
 |
9.
A keresztnek szörnyű terhe
Harmadszor is földre ver le.
Ested adjon szent kegyelmet,
Hogy a bűnből talpra keljek. |
 |
10.
Megcsúfoltak ruha nélkül,
Borzad szájad vad epétül,
Tisztes mérték, szent szemérem,
Mindig, mindig maradj vélem! |
 |
11.
Édes Jézus drága testét
Véres fára fölszegezték.
Mi egyetlen boldogságunk,
Szent keresztfa, sírva áldunk. |
 |
12.
Megváltásunk már betelve:
Jézus lelkét kilehelte.
Újra élek kegyelméből,
Ki szakaszt el szerelmétől? |
 |
13.
Keresztfádról már levesznek,
Szent Szűz szívén pihen tested,
Bár pihennél mindig nálam,
Tiszta szívem templomában. |
 |
14.
Már a szent test sírba téve
Újon metszett szirt ölébe,
Onnan kél fel harmadnapra,
Halált, pokolt letiporja. |
 |
Záróének:
Uram, hiszek, és remélek,
Én szerelmem, neked élek.
Szánom, bánom minden vétkem,
Légy az enyém egykor égben. |
