- Nem gondolok semmit - vágott a szavamba, és megrázta hozzá a fejét -, mert látod, én nem értek semmit a háborúhoz meg a politikához. Én csak a gabonához értek. A jó gabonához és a rossz gabonához. Ez itt rossz gabona - mondotta és fölvett az asztalról egy zacskót, és megrázta az orrom előtt -, rossz, konkolyos, aszott szemű, nyomorult gabona, ebből se jó liszt, se jó vetés nem lesz sohasem. Mármost ha kiöntöm ezt ide a mérleg tányérjára, látod, úgy ez nagyon sok szem, rengeteg sok szem, és félrebillenti a mérleget. De ha a túlsó serpenyőbe elkezdem önteni a tiszta búzát, ezt ni, ezt a szép, tiszta, becsületes búzát, akkor lassan elkezd a mérleg nyelve visszafelé... látod? A jó búza lassan legyőzi a rosszat. Már egyensúlyban áll a kettő. Látod? És most figyelj ide... most csak egyetlen búzaszem kell, egyetlen-egy. Ez ni, amit itt a két ujjam között látsz. Ezt most beteszem a többi közé... így né... látod? Látod a mérleg nyelvét? Ez az egy búzaszem elég volt, ez az egyetlenegy búzaszem, és a jó győzött a rossz fölött... Hát én csak ennyit tudok mondani, mert én csak ehhez értek, fiam...