Vofkori György: Székelyudvarhely - várostörténet képekben:

    Keletkezésének körülményeiről a vélemények megegyeznek abban, hogy helyén valamikor Domokos-rendi szerzetesek kolostora állt. Ezt a kolostort a XV. században Báthory István erdélyi vajda erődített várkastéllyá alakította a maga számára. Sok egyéb tettei között ez is sértette a székely főemberek érdekeit, ezért 1493-ban panasszal fordultak II. Ulászló királyhoz, aki a vajdát elmozdította, a vár pedig visszakerült a szerzetesek tulajdonába.
    A XVI. században erősödött a székelység jobbágyosítási folyamata. A székely köznép azonban, nemzetségi hagyományokon alapuló kiváltságaihoz ragaszkodva, 1562-ben fegyvert fogott. A felkelők Udvarhelyen gyülekeztek, majd táboruk két részre vált. A kisebbik had a Nyárád mentén szenvedett vereséget, míg a nagyobbik rész Holdvilágnál még a csata előtt szétfutott. Megtorlásul a fejedelem, János Zsigmond a felkelés vezetőit, pálfalvi Nagy Györgyöt, Gyepesi Ambrust és Bán Andrást karóba húzatta, és sok felkelőt megcsonkíttatott. Az 1562. július 20-ára Segesvárra összehívot országgyűlés pedig a székelyek féken tartására két vár építését rendelte el: az egyiket Udvarhelyen, a másikat a háromszéki Várhegyen. Így került sor a várkastély átépítésére, a kor erődítményeinél ismert olaszbástyás megoldás alkalmazásával.
    A majdnem szabályos négyszög alakú vár sarkainál tehát bástyákat helyeztek el, a várárokba pedig beterelték a Küküllő vizét. A vár 1620-as leltárából tudjuk a bástyák nevét is: Fóris, Hajdú, Telegdy és Bánffy egykori várkapitányok nevét őrzik.
    A vár fenntartásának, a várkatonaság ellátásának költségei súlyosbították a város anyagi helyzetét. Többek között ez is magyarázza, hogy 1599-ben, Báthory András sellemberki veresége után a székelyek lerombolták az udvarhelyi várat. A következő évi lécfalvi országgyűlésen azonban elrendelték újjáépítését a csíki, gyergyói és kászonszéki székelyek részvételével. A helyreállítás azonban lassan haladt, s noha Bethlen Gábor Kornis Ferenc udvarhelyszéki királybírót megbízta az építkezés befejezésével, az az erdélyi fejedelemség egész ideje alatt folyt, miközben a vár többször is gazdát cserélt.
    Végül is a Rákóczi-szabadságharc idején, 1706-ban Pekri Lőrinc kuruc tábornok leromboltatta a Székely Támad várát, amely ezután már soha nem épült újjá. Ettől kezdve viseli a "Csonkavár" nevet. Utolsó tulajdonosa a Kornis család volt, tőlük vásárolta meg a város 1852-ben.

Pallas lexikon:

Székelytámadt (Székely-Támad vára) volt gúnyneve a székelyudvarhelyi várnak, melyet János Zsigmond az 1562-iki székely támadás leverése után az udvarhelyi Ferenc-rendi kolostorból építtetett a régi kiváltságaik elkobzása miatt lázongó székelyek féken tartására. Hogy e gúnynevet ki adta a várnak, nem tudjuk, de János Zsigmond egy 1569-iki oklevelében kétszer is előjön. A székelyek felhasználták az első kínálkozó alkalmat a gyűlölt vár szétdúlására. 1599. Mihály vajda betörésekor mellé álltak, s a köztük 1562. építtetett két várat széthányták. A lécfalvi 1600-iki országgyűlés újra építését rendeli el Udvarhelyszék, Gyergyó- és Kászonszék által. 1621. Bethlen Gábor Kornis Ferenc udvarhelyszéki királybírájának adja zálogba a várat és általa építteti fel. 1629-30. állami kezelésben van a hozzá tartozó birtokokkal együtt. A Rákóczi-forradalomban szerepel utoljára, eleinte az osztrák sereg tartja megszállva. 1704. Richter várparancsnok feladja Gúthy Istvánnak, de Tige osztrák főparancsnok ismét kézre keríti, Pekri Lőrinc gróf a kuruc hadak fővezére a székelyek által leromboltatja. Azóta romokban hever napjainkig s Csonkavárnak neveztetett. 1893-ban az állami főreáliskola épült falai között. V. ö. Székely Oklevéltár (VI. köt.).

Székely támad:
forrás: http://www.erdely.ma/jegyzet.html

    A Székely támadt nevű vár maradványai Székelyudvarhelyen lelhetőek föl, az ott élők, lévén megátalkodott lokálpatrióták, nagyon nem büszkélkednek vele, mert ez tulajdonképpen gúnynév, János Zsigmond erdélyi fejedelem büntetésből építtette a székely szabadságjogokért lázadozó népek féken tartására és megszégyenítésére 1562-65 között.
    A székelyek ezért nagy nekibúsulásukban 1599-ben be is álltak Mihai Viteazul román fejedelem zászlaja alá, aki nekik magyar szabadságot ígért, s az első nekifutamodásra le is döntötték az ellenük emelt szégyenfalakat.
    Alig telt el egy esztendő, és Mihai vajdának is nyakát szegék, s a háromszéki Lécfalvára egybehívott országgyűlésen, az ugyancsak lerombolt Székely bánja vár kövei mellett elrendelték, újabb megszégyenítésül a két szégyen-vár újjáépítését, hadd emlékeztesse a székelyeket, hogy a szabadságukat ne az idegen ígérgetések fundamentumára építgessék. (...)

Várhegy (Cetatea Leţ):
http://www.haromszek.ro

De mert a néphagyomány tanúhegyet nem ismer, s mert ennek tetejét koronázta egykoron a Székelybánja vára, úgy tartják, hogy a hegyet rabszolgákkal és rabokkal hordatták össze az egykori hatalmasok. A négyszög alakú, bizonyára mutatós és vizesárokkal körített vár, a reneszánsz bástyás erőd azonban csupán négy évtizednyi ideig uralhatta az 550 m magas hegytetőt. 1599-ben, a Báthoriakkal nem rokonszenvező székelyek, mert kiváltságaikat a fejedelem nem volt hajlandó elismerni, a Bodzán bejövő Mihály vajda táborába állottak azzal a feltétellel, hogy a vajda adja ki a parancsot a vár lebontására. A várat ugyanis János Zsigmond fejedelem építtette 1562-ben a székelyek szemmel tartására. Mihály vajda pedig mindent megígért azért, hogy a székelyeket a maga pártjára állíthassa. A hegy lábánál összesereglett háromszéki székelység földig rombolta a várat. Ma már csak gyeppel benőtt alapjai látszanak. Neve sokatmondó: „ha támad a székely, a székely bánja”. Székelytámad várát Székelyudvarhelyen, Székelybánját pedig a rebellisebb Háromszéken emelték fel. A székelységben akkora volt a gyűlölet és az ellenszenv, hogy a lécfalvi országgyűlés 1600-ban kiadott rendelete ellenére sem került sor a vár újraépítésére. Várhegy magánbirtokba került. Egy darabig a Mikesek, majd a Szentkeresztiek bírták. Megmaradt köveiből szeszgyárat és különböző melléképületeket emeltek.
    Várhegyen, ott, ahol a fejedelmi vár állott, a XIV. században Nagy Lajos király fából készült királyi vára volt. Javítására a király 1353-ban adott rendeletet Biharból. Az ásatások bizonysága szerint a vár porrá égett.